A műhelyen 31 résztvevő volt Bulgáriából, Magyarországról, Romániából és Szerbiából, illetve az ATD munkatársai Belgiumból, Franciaországból, Lengyelországból és az Egyesült Királyságból. Nagyon különböző életutat járó emberek jöttek itt össze. Voltak, akik csoportban vagy szervezetben dolgoznak. Voltak olyanok, akik elszigetelt életet élnek, és olyanok, akik közösségük és szomszédságuk oszlopos tagjai. Mindannyian sokat foglalkoznak a szegénységben élők napi nehézségeivel, de erejükkel és képességeikkel is. Mindenki azon igyekszik, hogy elérjen olyan embereket, akiknek egyébként nincs rá lehetőségük, hogy hozzájáruljanak a társadalom építéséhez.

A műhely a budapesti Európai Ifjúsági Központban kapott helyet július 4. és 8. között. Öt nyelvre biztosítottunk tolmácsolást. A beszélgetések három fő területre koncentráltak:

-Mindenki számára hozzáférhető oktatás

-Mindenki számára hozzáférhető megfelelő lakhatás elektromos árammal, folyóvízzel és fűtéssel

-Stratégiák, amelyekkel az alapvető jogokat mindenki számára hozzáférhetővé tudjuk tenni és befogadóbb társadalmat építhetünk.

A résztvevők fókuszcsoportokban és plenáris üléseken dolgoztak és kreatív foglalkozásokon vettek részt, amelyeken a közös festés, a fejlesztő kenyérsütés és a színházi jellegű képalkotás módszereivel ismerkedtek meg. Néhány fontos idézet a résztvevőktől:

„A szegénységgel küzdő társadalmat úgy tehetjük igazságosabbá és gondoskodóbbá, hogy fenntartjuk az elkötelezett kapcsolatot egymással és általában mindenkivel, biztosítjuk az oktatáshoz való hozzáférést és segítünk az érintetteknek a szegénység elleni harcban.”

„A kormány nem vesz rólunk tudomást, még mindig láthatatlanok vagyunk.”

Az oktatáshoz való hozzáférés

Fontos, hogy megértsük, miért nem jutnak el a gyerekek iskolába, illetve miért nem tanulnak, ha ott vannak.

„Azt javasoljuk, tartsuk meg a szülők kapcsolatát az iskolával. Ismerjük meg az adott közösség erősségeit és forrásait, és használjuk azokat kreatívan és motiváltan. A cél az, hogy a tanárok és a szülők közelebb kerüljenek egymáshoz.”

„Ajánljunk a gyerekeknek alternatív tevékenységeket, amelyek javítják az önbizalmukat. Ezt csak lépésről lépésre lehet elérni, újabb és újabb elérhető cél kitűzésével.”

„A közösség tagjai pedagógiai asszisztensként dolgoznak a környéken, összegyűjtik a kimaradó gyerekeket. Az anyákkal is beszélgetnek az iskolában történtekről. Mindez nagyon természetesen történik, mivel a környéken laknak és rendszeres kapcsolatuk van.”

Megfelelő lakhatási körülményekről

„Törvénymódosítás volt. Most törvénytelen az utcán lakni. Kötelező menhelyre menni, de igazából nincs elég férőhely. Szörnyű helyzet, és nem tudtuk meggyőzni a kormányt… a magyar hajléktalanok és mi is meg vagyunk félemlítve.”

„Az új kihívásokat először is mindig felírjuk egy listára, amit egymást közt problématérképnek hívunk. Aztán együtt leülünk, eldöntjük, melyik a legfontosabb, és elég gyakran megtaláljuk a megoldást. A kommunikáció összehozta a közösséget.”

„A beszélgetés egyik tanulsága volt, hogy a legfontosabb lépés megteremteni a közösségtudatot, a közös élettér tudatát. Enélkül semmit nem lehet elkezdeni. Ezen kívül a társadalom többi tagjával meg kell ismertetni a nem megfelelő lakhatásból eredő problémákat. A civil társadalom más tagjai is támogathatják a lakhatási szegénységgel küzdőket, mert a kormányok és önkormányzatok gyakran más problémákat helyeznek előtérbe.”

„Egy másik fontos következtetés, hogy egymást kiegészítő hosszú- és rövidtávú stratégiát kell kifejlesztenünk, hogy a legszorítóbb nehézségekben azonnali segítséget tudjunk nyújtani.”

Stratégia

„Ha ugyanazok a céljaink, azoknak is fel kell emelnie a hangját, akik megélik a nehézségeket, de azoknak is, akik a határvonal túloldalán vannak. Különben mindig két különálló csoport maradunk: ők és mi.”

„Sokáig tart, mire az ember meg tudja fogalmazni, mi is a legnagyobb nehézség, és sokan idő előtt feladják… Megtanultuk, hogy ha hosszú távú eredményeket akarunk, akkor folyamatos kapcsolatban kell lenni a projektben részt vevőkkel.”

„Fontos, hogy minden tevékenységünkben részt vesznek maguk az érintettek, az elszegényedett területek lakói is, mert ezzel láthatóbbá válnak. És a gyerekeiknek is segíteni tudnak, hogy felfedezzék: ők is ugyanolyan gyerekek, mint a többi.”

„Azt ajánlom a gyerekeknek, hogy focizzanak. A sporton keresztül pedig arra biztatom őket, hogy járjanak iskolába. Nagyon nehéz a munkánk, de ha mi nem csináljuk, akkor ki?”

„A cirkuszművészet vagy a futball bevezetése az első lépés. Ezen keresztül meg lehet mutatni a gyerekeknek, hogy kompetensek. A következő lépések azonban legalább ilyen nehezek: az iskolákat barátságosabbá, nyitottabbá kell tenni, munkalehetőséget kell teremteni… Ezek a lépések együtt meg fogják változtatni az iskola, de más szervek, például a rendőrség hozzáállását is a szegénységhez, és társadalmi változást hozhatnak létre.”

Összefoglalás

„A munkánk során mindannyian úgy érezzük, egyedül vagyunk, elszigetelődtünk. Inspiráló dolog ilyen alkalmakkor egymásra találni, így emlékezhetünk, hogy nem egyedül küzdünk az árral. Már születtek ötletek együttműködésre is.”

„Megtapasztaltuk a kitartás értékét, amikor úgy dolgozunk, hogy nem várjuk el, hogy elsőre sikerüljenek a dolgok. Mert nem fognak.”

És végül, ahogy Ela mondta, aki Lengyelországban dolgozik: „Egységesnek kell lennünk, még viták és konfliktusok idején is… Mert mindig lesz valahol valaki, aki segít a nehézségek legyőzésében.”

A szervezők egyértelműen érezték az igényt további hasonló workshopokra. A résztvevők értékelése is azt mutatta, hogy a műhelymunka megerősítette őket és segített javítani mindennapi munkájuk minőségét.

További információk

A 2018-as budapesti műhelymunka összefoglalása (angolul)

„Változástörténetek” – online e-könyv